Érdekes dolgok történnek. Az már biztos, hogy nem a fény mozog, hanem én mozgok olyankor, és ezért látom máshogy. Ilyenkor akarom a mozgást.
De olyan is van, amikor mozgok, de nem úgy, mint amikor én akarom. Még mindig be vagyok zárva, de időnként valami nálam hatalmasabb erő mozdít. Aztán egy furcsa érzés, és olyankor melegem lesz. De ez nem olyan melegség, mint ami az emlékeimben él, bár hasonló. Utána sötét van, és elmerülök a kellemes melegségben.

Kettős szenzáció a Centrumban! Indiai bakfisbundák kaphatóak 3740 Ft helyett 1590 Ft-ért. ÉS! Újabb iskolaköpeny szállítmány érkezett, 1 db köpeny 39 Ft!

 A fény színe időnként változik, az alap világos mellett van benne sötét is. Néha mozdul, néha áll. Nézegetem a sötét sávot. Aztán eltűnik a fény, és ismét sötét van.

Tolmácsképzés indul a József Attila Tudományegyetem Bölcsészkarán. Béres Ilona játssza Melindát a Bánk Bánban. Készülnek a magyar és a szovjet motokrosszosok a vasárnapi viadalra.

 Már megszoktam az új fényt. Egyre többet nézegetem. Mintha nem is hófehér lenne, hanem néha sávok színeznék el.

Kezdek belenyugodni, hogy nincs többé a melegség. Hogy nem fogok úszni és repülni benne többet. Szabadon, de mégis biztonságban, magasan, mint akit egy láthatatlan kéz tart. Többé nem fogom látni a régi ragyogást. Elkezdem hát figyelni ezt az új fényt.

Ahol a melegséget éreztem régen, ott most mozdulatlanság van.

"Túlszárnyaljuk apáinkat, hogy méltóak legyünk hozzájuk!" Ez a több mint 55 ezer jugoszláv fiatal jelmondata, aki önként dolgozik a Samac-Sarajevo vasútvonal építésén. A szabadtérin próbálják a Bánk-Bánt.

Egyre gyakrabban villan fel a másik fény. Már nem olyan bántó. A régi érzés szétvált, a régi fény helyett van új, de a régi meleg helyett nincs semmi. A régi meleg betöltött teljesen, most nincs, ami betöltsön, minden üres.

Küzdelmes az aratás Csongrád megyében az esőzések miatt. Nagy a sár. A Délép Május 1. szocialista brigádja erőteljes tempóban építi a panelházakat Fodortelepen. Őket nem zavarja az eső, mert amikor eláll, gyorsan kisüt a nap és lekerül az emberekről a fölösleges ruha.

Ezt nem bírom tovább, elindulok, és megkeresem a fényt. A fényt amit egyszerre láttam, és éreztem.
Mozogni szeretnék, de nem tudok. Be vagyok zárva valamibe.

Csak gondolatok vannak. Próbálok visszaemlékezni, milyen volt a fény. Minden érzékszervre hatott. Egyszerre volt ragyogó, de nem bántó, csodálatosan kellemes színű, meleg, nyugalmat árasztó. És ez most nincs, csak a gondolatok vannak. És az üresség. Mert kezdetben csak az üresség volt.

Fődi Lászlóné, a Szegedi Konzervgyár csoportvezetője interpellált a parlamentben azügyben, hogy nem lehetne -e úgy összeállítani a vasúti menetrendet, hogy az expresszvonatok reggel, az értekezletek kezdete előtt felérjenek a fővárosba. Pullai Árpád közlekedési miniszter erre úgy reagált, hogy számos más népgazdasági érdeknek is érvényesülni kell a vasút menetrend összeállításánál, így inkább az értekezletek szervezői alkalmazkodjanak a vasúthoz, mint a vasút az értekezletek szervezőihez. Franciaországban kitör a forradalom.

Hiányzik a meleg. Hiányzik a hang. Hiányzik a fény. Azt csak később tanulom meg a tudat szintjén, hogy ha már gondolkodok, az elég ahhoz, hogy legyek. Most még csak érzem, hogy vagyok. De ennyi, nem több. Ez nem elég.

Valamit tenni kell.