A lényeg az, hogy a történet végén mindazok, akik szerepeltünk a történetben, abban a tudatban haljunk meg, hogy bár nehéz feladatot kaptunk, együtt sikerült megoldani.

Két Életfogytiglan

Két Életfogytiglan

1992.10.04 Csütörtök

2020. március 25. - bohusgabor

 

A szerdai, döntetlenül végződött UTE-FTC meccsről eltávozott szurkolók összeverekedtek az Árpád-hídi metrómegállóban. Több szolgálatban levő civil ruhás rendőr is megpróbálta őket megfékezni, azokat is megtámadták. Végül figyelmeztető lövésekkel sikerült megállítani őket.

Az iskolabüfé a következőképpen néz ki: van egy kis, néhány négyzetméteres fehér ajtós helység. Ezt Ilonka néni, egy termetes, középkorú asszonyság minden reggel kinyitja, elé rak egy kis asztalt, és ezt megpakolja túrós batyuval, kakaós csigákkal, kiflikkel, zsömlékkel és még ki tudja mivel. Üdítő is van, kisüveges, narancs, kóla.

A tény, hogy ez a kis asztal mélyen belenyúlik az iskola előcsarnokába, és pont metszi az egyik folyósó középvonalát, amin állandó forgalom zajlik, lehetővé teszi, hogy egyes élelmes diákok feltűnés nélkül meglovasítsanak róla ezt-azt. Ilonka néninek még ez sem árt, az üzlet megy, kétütemű Wartburgját négyüteműre cseréli, testsúlya is láthatóan rendben van.

Aztán később persze ide is betört a kapitalizmus, a sulibüfét átalakítják, üvegek mögött, drágábban minden, kis ablakon adja oda a portékát egy unott huszonéves lány.

A bejegyzés trackback címe:

https://keteletfogytiglan.blog.hu/api/trackback/id/tr2915555334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása