Árnyékból a fénybe

Két Életfogytiglan

Mese

2018. szeptember 16. - bohusgabor

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisgyerek, aki valamit csinált. Azt mondták neki, hogy rossz az, amit csinált, és bezárták egy szobába. A szoba falai kicsik voltak. Még nem tudott beszélni, ezért csak sírt, és dörömbölt, hogy engedjék ki. Senki nem hallotta meg a szavait. Arra azért rájött, hogy ha egy ideig csendben marad, egy nyíláson át kap enni, és inni.

Teltek az évek, a szoba falai nagyobbak lettek, de az ajtó zárva maradt. A kisgyerek jóval szabadabban tudott már mozogni a szobában. Megtanult beszélni, és mivel erősebb lett, már nagyobbakat tudott rúgni az ajtóba.
Hangosan kiabált, és nagyokat rúgott az ajtóba, hogy meghallják. Arra azonban rájött, hogy ha azt mondja, hogy éhes, vagy szomjas, egy nyíláson kap enni, és inni.

Teltek az évek, és ő folyamatosan kiabált és rugdosta az ajtót. Megtanult csúnya szavakat is mondani, azt remélve, hogy hátha erre felfigyelnek. Megtanulta hangosan szidni a kint levőket, hátha ezzel ki tudja provokálni, hogy végre figyeljenek rá. Nem tudja, hogy igazából szeretetre vágyik, csak azt érzi, hogy valami hiányzik. Azt viszont megtanulta, hogy ha csúnya szavakkal közli, hogy éhes, vagy szomjas, nem kap enni. Tudja, hogy időnként vissza kell fognia magát, hogy hozzájusson dolgokhoz. Olyankor kedves is tud lenni. Azokhoz, akiktől kap valamit.

Egyszer amint éppen szokás szerint az ajtót rugdosta, levegőben maradt a lába. Kinyílt az ajtó, és valaki odaállt elé, és megkérdezte: segíthetek valamiben? Ő már annyira hozzá volt szokva a kiabáláshoz, a csúnya szavakhoz, és a rugdosáshoz, hogy válaszul jól belerúgott a kérdezőbe, és csúnya szavakkal szidni kezdte. Az egy darabig próbálkozott, hogy beszéljék meg a dolgot, de nem lehetett, hisztibe fulladt a dolog. Mit tehetett hát, visszacsukta az ajtót.

A kisgyerek ismét egyedül maradt. Tovább kiabált, tovább káromkodott, tovább rugdosta az ajtót. Ismét kinyitotta valaki más, de mivel ismét belerúgott, az ajtót visszacsukták. Ez még sokszor megismétlődött.

Egyszer az ajtó engedett. A kisgyerek kiszabadult, és azóta köztünk jár. Tudja, hogy ha éhes, vagy szomjas, azt muszáj szépen kérnie, mert különben nem kap. Tudja, hogy időnként vissza kell fognia magát, hogy hozzájusson dolgokhoz. Olyankor kedves azokhoz, akiktől kap valamit. De továbbra is nagyon szeretné, ha figyelnének rá. Azt nem tudja, hogy igazából szeretetre vágyik. Azt sem tudja, mi az. Ezért az is elég neki, ha figyelnek rá. Ehhez elég mindenkibe belerúgni, és időnként csúnya szavakat mondani. Aztán addig élt, míg meg nem halt.

A képen a következők lehetnek: növény

A bejegyzés trackback címe:

https://keteletfogytiglan.blog.hu/api/trackback/id/tr9314240213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.