Árnyékból a fénybe

Két Életfogytiglan

3110. nap Hurrá nyaralunk!

2018. szeptember 13. - bohusgabor

Nyaral a család, ez minden gyerek álma! Végetért a suli, be az autóba, és irány a fonyódi domboldal. Igen, az egész déli part lapos, de Fonyódon van domb, és a domboldalban nyaralók! Ide az autók is alig tudnak lépésben felmenni, mindenféle furcsa hangot hallatnak, ahogy lesüllyednek az úton, és az aljuk hozzáér az út közepén levő kiemelkedéshez. Felmenni ide gyalog is nehéz, apa, anya kezét kell fogni, hogy el ne essél. Vagy a kerítésekben kapaszkodni felfelé, amik mögött néha kutyák vicsorognak. Lefelé lehet szaladni is, bár néha elesés, és lehorzsolt térd lesz a vége.

És még mennyi minden van itt! Amikor leér az ember a domboldalból, egy gyógyszertár és egy fagyizó van a sarkon, ahol a világ legfinomabb fagyija van. Utána a sarkon mindenféle rendőrautók állnak a rendőrség előtt. Aztán átmegyünk az úton a vasútállomás mellett, és ott van a sorompó. Ha jön a vonat, lecsukják. Az alján van egy rács. Apa azt mondta, az azért van, mert régen állatokat is tereltek az úton, és az állatok sokszor bebújtak a sorompó alatt, és elütötte őket a vonat. Ezért rácsot szerelnek a sorompó alá, ami leér a földig. Úgy hívják, hogy szakállas sorompó.

Aztán jön a strand. A pénztáros néninél fizetni kell, és az ember karszalagot kap. Utána már csak a füvön kell átmenni, gyorsan ledobni a ruhát a parton a fűre, és irány a víz! Nagyon sokáig be lehet menni, pancsolni, vízibiciklizni, miközben süt a nap.

Egy ilyen napon, egész napos strandolás után a család együtt ült a partmenti falatozóban. Apu előtt sör és sülthal, anyu előtt semmi, mert fogyózik, gyerekek előtt sajtos-tejfölös lángos. Dani előtt is, farkaséhesen tolta befelé, szóródott a sajt, kenődött a tejföl, ahogy kell. Egyszer csak jött egy méhecske, elkezdett a lángos körül keringeni. Dani megijed, a lángos, természetesen tejfölös felével az asztalon landol. Gyerek felnéz, mindene folyik, ragad. Anyja ránéz: "Úgy eszel mint egy disznó!". Apja ránéz:"Mit vagy ilyen gyáva, nem bánt a méhecske!".

Nem érti. A méhecske csípni tud, fenyegetően zúg. Nem is méhecske, darázs. Ha megcsíp, nagyon fáj. A lángost meg nehéz úgy enni, hogy az ember nem lesz tejfölös, hiszen olyan sokat adnak rá. Ő apa, akinek a kezét fogom, amikor felmegyek a hegyre, és gyávának tart. Ő anya, akit mindennél jobban szeretek, és azt mondja rám, hogy disznó. Nem szeretnek.

Másnap együtt a család, vízibicikliznek. Minden a lehető legcsodálatosabb. Dani rosszkedvű. Nem meri elengedni magát, hiszen mi van, ha megint elfeledkezik magáról, és megint rászólnak. Ha az emberre rászólnak, vigyázni kell, mert az fáj. Soha sem tudhatja az ember, hogy pont akkor szólnak rá a legcsúnyábban, amikor ő éppen a legboldogabb.

Húsz év múlva Dani már a saját családjával nyaral. A fárasztó, egésznapos strandolás után ülnek a falatozóban, Dani előtt sör, az asszony előtt semmi, mert fogyózik. A gyerekek előtt lángos. Egyszer csak jön egy méhecske, kis Dani megijed, lángos az asztalon landol.

Öreg Dani ránéz, megszólal: "Mit vagy ilyen gyáva!" Az asszony is megszólal: "Úgy eszel mint egy disznó".

A gyerek felnéz, szeme könnyes. Öreg Dani úgy érzi, mintha tükörbe nézne, és hirtelen meglátja magát benne.

varhegyikilato3.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://keteletfogytiglan.blog.hu/api/trackback/id/tr4814238039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.