Árnyékból a fénybe

Két Életfogytiglan

14966. nap Örülök neki

2018. szeptember 13. - bohusgabor

Örülök neki, hogy van egy Suzukim, ami sose romlik el, csupán olajat kell cserélni benne időnként, meg benzint rakni bele. Ki lehet látni belőle, alig fogyaszt valamit, csendes, és jól megy. Alig kell erő a kormány forgatásához, a pedálok nyomásához. Télen is mindig indul. Használtan bárki megveheti, akár 100-200 ezer forintért. Nem azért mert rossz, hanem mert ha újonnan egymillió volt, ugyan mibe kerüljön húsz év múlva?

Szüleink Zsigulival jártak. Hangos volt, menet közben zúgott a szél, alig lehetett beszélgetni mellette. Nehéz volt tekerni a kormányt, váltani a sebességeket. Időnként lerobbant, télen nem mindig indult. Sokat fogyasztott. Hosszú évekig kellett rá várni, sokhavi átlagfizetésért. Akinek csak Trabantra telt, hasonló volt a helyzet, de az még füstölt is mellé.

Nagyszüleink motorral, vagy biciklivel jártak, de már csak a háború után. Az autó nagy dolog volt, ha átment a falun, szenzáció volt. Ma mindenkinek lehet autója. A mai kornak nem kihívás az, ami egy régebbi korban elérhetetlen volt. Ma mások a kihívások.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keteletfogytiglan.blog.hu/api/trackback/id/tr7214238179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.